Rendszerkoncepció kialakítása, rendszerelemek áttekintése, követelményspecifikáció, funkcionális specifikáció, tervezés

2008. 03. 01. – 2008. 10. 31.

Tervezett feladatok

Az első munkaszakaszban a következő feladatok elvégzését tűzték ki célul:

• a rendszer koncepciójának kidolgozása;
• használati esetek és háttértanulmányok elkészítésével a rendszerkövetelmények összegyűjtése;
• az Enterprise Architect tervezőrendszer segítségével a rendszerkövetelmények formalizált leírásának megkezdése;
• a Silvergate-112 rendszerben alkalmazható eszközök és technológiák áttekintése és leírása;
• a funkcionális specifikáció összeállításának és formalizált leírásának megkezdése.

Az első munkaszakaszban a konzorciumi tagok az összes tervezett feladatot elvégezték.

A Silvergate-112 rendszer koncepciója

A Silvergate-112 rendszer koncepciója réteges szolgáltatói modellt követ (1. ábra). Legfölül a támogatott célszemély (végfelhasználó) van; számára közvetlenül az alkalmazásszolgáltatók nyújtanak (nyújthatnak) különböző magas szintű szolgáltatásokat.
Az alkalmazásszolgáltatók szolgáltatásai az alapszolgáltató által nyújtott infrastrukturális elemekre és szolgáltatásokra épülnek. Az egész rendszer a napjainkban már majdnem mindenhol elérhető TCP/IP alapú telekommunikációs szolgáltatásokra, mint például vezetékes (ADSL, kábel) vagy vezeték nélküli (GPRS, 3G) internetszolgáltatásokra épül fel.

A Silvergate-112 rendszer architektúrája

A három szolgáltatási szinten a szolgáltatók – egymás szolgáltatásaira alapozva – egy-egy saját elosztott rendszert üzemeltetnek. Ezen elosztott rendszereket részben a célszemély lakásában, részben a különböző szolgáltatók szolgáltatóközpontjaiban alakítják ki. A hardverelemek helyét és kapcsolatukat a rendszerben megjelenő humán szereplőkkel a 2. ábra mutatja.

A szolgáltatók tervezett tevékenysége

Telekommunikációs szolgáltató:
A telekommunikációs szolgáltató elhelyezi és üzemelteti a célszemélynél az ADSL-, kábel-, GPRS- vagy 3G-modemet; ezen keresztül – a TCP/IP család felhasználásával – kommunikál a rendszerátjáró (gateway) és a szolgáltató szerverei. Az internetkapcsolatot a célszemély és családja természetesen más célra, például böngészésre, levelezésre, IP alapú telefonálásra (VoIP), IPTV-re is használhatja.

Alapszolgáltató:
Az alapszolgáltató feladata egyrészt a végfelhasználói eszközök (mérőeszközök plusz átjáró) kézben tartása: beszerzése az alkalmazásszolgáltatóktól, telepítése a végpontokon, a működésükhöz szükséges szoftverelemek telepítése, az eszközök üzemeltetése, használatának betanítása, karbantartása; másrészt egy szerverinfrastruktúra üzemeltetése.
Az alapszolgáltató által üzemeltetett átjáró az interneten keresztül kapcsolatot teremt az alapszolgáltató és az alkalmazásszolgáltatók szolgáltatóközpontjaival. Az átjáró egy speciális kialakítású, kisméretű, kis villamosenergia-fogyasztású és ennek megfelelően viszonylag kis számítási erőforrásokkal rendelkező, PC-kompatibilis (x86 architektúrájú) számítógép. Az átjárón Linux [Linux] operációs rendszer és JAVA VM [JVM] felhasználásával fut az OSGi [OSGi] dinamikus keretrendszer; ezen futnak az alapszolgáltató és az alkalmazásszolgáltatók átjáró-specifikus szoftverkomponensei.
Az alapszolgáltató szerverinfrastruktúráján fut a szolgáltatástámogató rendszer, amely lehetővé teszi a felhasználónál telepített rendszerkomponensek üzemeltetését, az alkalmazásszolgáltatók és az alapszolgáltató által az átjáróra telepített alkalmazások kezelését, valamint a felhasználók és azok jogosultságainak nyilvántartását.
Az alapszolgáltató ezen kívül támogatja az alkalmazásszolgáltatókat saját alkalmazásaik kidolgozása során, például példaalkalmazásokkal vagy alkalmazáskomponensekkel (adatelemző és kiértékelő algoritmusok, azok példaimplementációi stb.).

Alkalmazásszolgáltató:
Az alkalmazásszolgáltatók alkalmazás-specifikus hardverelemeket (többnyire szenzorokat, beavatkozókat és kommunikációs komponenseket) telepíttetnek (jellemzően az alapszolgáltatóval) a célszemély lakásába, valamint olyan szoftvercsomagokkal (alkalmazásokkal) látják el az eszközöket, amelyek az előre meghatározott követelményeknek megfelelően gyűjtik össze az információt az eszközökből, és küldik el a megadott szerverre. Az alkalmazásszolgáltatók feladata a szolgáltatásaik üzemeltetéséhez szükséges szerverinfrastruktúra fenntartása is (minden szolgáltatónak külön-külön a saját szolgáltatásához). Az alkalmazásszolgáltatók az alkalmazásaikhoz szükséges speciális szerverinfrastruktúrát saját hatáskörben biztosítják.

Kommunikációs technikák

A hardverelemeket alacsony szintű kommunikációs technológiák kötik össze. Ezek fölött – magas szintű protokollok felhasználásával – kommunikálnak a különböző hardverkomponenseken (szenzor, beavatkozó, átjáró, a szolgáltatóközpontban található szerverek) futó szoftverkomponensek.

Szenzorhálózatok
Beszélhetünk a célszemély lakásában található, a szenzorokat és beavatkozókat az átjáróval összekötő szenzorhálózatokról (PAN Personal Area Network), amelyek szabványos ZigBee [ZB], Bluetooth [BT], USB [USB], soros kommunikációs (RS232/422/485), vagy akár gyártó-specifikus megoldásokat alkalmazhatnak párhuzamosan. A tervezés során tisztázták a különböző hálózati rétegekben alkalmazott kommunikációs technológiákat, valamint azok együttműködésének problémáit (például automatikus konfiguráció, inkompatibilitás, erőforrás-ütközések, rádiófrekvenciás zavarok). Ezen a szinten meg kell különböztetni a speciális igényeket (megbízhatóság, sávszélesség) támasztó orvostechnikai eszközök, valamint az egyéb eszközök kommunikációs igényeit.

WAN (Wide Area Network)
Ki kell alakítani az átjáró és az alapszolgáltató, valamint az almazásszolgáltatók közötti kommunikáció (WAN: Wide Area Network) részleteit is. Itt elsősorban a magas szintű protokollok kiválasztása és megvalósítása, továbbá az alacsonyabb szintű protokollok (TCP/IP hálózati és szállítási réteg) konfigurációjának a megadása a feladat. A munka során figyelembe kellett venni, hogy a TCP/IP alkalmazásának jelenlegi gyakorlata miatt a kommunikációs lehetőségek korlátozottak; elsősorban a NAT (Network Address Translation, hálózati címfordítás) és a tűzfalak széles körű alkalmazását, valamint az előfizetői körben elérhető internetkapcsolatok aszimmetrikus sávszélességét (a letöltési sebesség lényegesen nagyobb, mint a feltöltési) kellett figyelembe venni.
Minden esetben fontos szempont a humán és a gépi szereplők azonosítása, az üzenetek és az adatbázisok hitelességének, letagadhatatlanságának, bizalmasságának és sértetlenségének biztosítása. Ezen kívül elvárás, hogy a rendszert elfogadható erőforrás-felhasználás (humán, gépi és pénzügyi erőforrások) mellett lehessen telepíteni és üzemeltetni (rendszermenedzsment).

 
A Silvergate-112 rendszer fő összetevői

A támogatást igénylő célszemélyeknél a szolgáltatók – a szakápolási és/vagy gondozási igényeiknek megfelelően – különböző rendszerösszetevőket és konfigurációkat telepíthetnek. Az alkalmazandó rendszerösszetevőket és konfigurációkat a rendszer főbb jellemzőinek ismeretében lehet meghatározni.

Az első munkaszakaszban meghatározott főbb rendszerjellemzők:

– Rendszerszolgáltatások
– Szenzorok, aktuátorok, orvosi műszerek
– Átjáró (gateway)
– Adatelemző és kiértékelő alrendszer
– Helymeghatározó algoritmusok és eljárások
– Fizetési (tarifálási) alapadat-szolgáltatás
– Szolgáltatástámogató alrendszer

Rendszerszolgáltatások

Néhány példa a rendszer lehetséges szolgáltatásaira:

• Monitoring: egyedül élő idős vagy beteg emberek figyelemmel kísérése. A megfigyelt személy viselkedési mintáinak megváltozása esetén a rendszer automatikusan riasztja a diszpécsert (például szakképzett betegápolót), aki eldönti, hogy szükséges-e beavatkozás. Ebben az esetben az adaptív környezet passzív szerepet kap; a felhasználó érdekelt a folyamatos megfigyelésben; a felhasználónak biztonságot és biztonságérzetet ad.
• Élettani (orvosi) műszerek jeleinek továbbítása: ha a jelek eljutnak a kezelőorvoshoz, vagy az e célra szervezett más szolgáltatóhoz, akkor az hatékonyan támogathatja a gyógyító tevékenységet.
• Proaktív környezet: a betanult műveletsorozatok első néhány – a felhasználó által kezdeményezett – eleme után a további lépések automatikus végrehajtása. Ez a működési mód elsősorban a felhasználó kényelmét szolgálja, ezen kívül a mozgáskorlátozottak, fogyatékosok napi rutinteendőinek elvégzéséhez nyújt segítséget. Az automatikusan elvégzett lépések felülbírálásával a hibás vagy érvényüket vesztett összefüggések törölhetők a modellből.
• Felhasználói profilok felismerése, kialakítása: a szokások és tevékenységek megfigyelése alapján felépített profilok hasznosak lehetnek a felhasználót érdeklő új szolgáltatások és termékek kiválasztásában (természetesen a modell ilyen célú felhasználását az érintett személynek engedélyeznie kell), illetve felhasználhatók hasonló érdeklődési körű felhasználók kiválasztásában, a kapcsolatteremtésben.
• Napirend, ütemezés betartása: a rendszerbe integrálható a napi időbeosztást nyilvántartó modul (határidőnapló, amely például a gyógyszer bevételére figyelmeztet), amelynek segítségével az adaptív környezet idejében figyelmeztethet, ha a felhasználói események megfigyelése során azt érzékeli, hogy egy későbbi határidő nem tartható.
• Eszközök és szolgáltatások kihasználtságának mérése: a felhasználót körülvevő eszközök folyamatos megfigyelésével a rendszer egy későbbi fázisban tanácsot adhat bizonyos szolgáltatások lemondására, esetleg új berendezések vagy szolgáltatások vásárlására.
• Biztonsági szabályok érvényesítése: a felhasználóról és környezetéről felépített modell kiegészíthető olyan szabályokkal, amelyek nem valószínűségeken alapulnak, hanem mindenkor érvényes kényszereket fogalmaznak meg (például a lakás elhagyásakor lekapcsolandó berendezések halmaza). Ezen szabályok egységesen felvehetők minden felhasználói profilhoz. A szabályok alkalmazhatók beavatkozók vezérlésére vagy automatikus riasztáshoz.

Szenzorok, aktuátorok, orvosi műszerek

A kardiovaszkuláris vagy bármely más megbetegedések időbeni észlelése jelentősen javítja a betegek túlélési és gyógyulási esélyeit, csökkenti a gyógyulás időtartamát, következésképpen a gyógyítás költségeit is. A rehabilitálásra szoruló betegeknél a gyógyulás folyamatának monitorozása hatékonyabbá teszi a kezelést, és az esetleg előforduló kockázati tényezőket is csökkenti.
Egy otthoni mérőrendszer a folyamatos felügyelet és adatszolgáltatás, a biológiai jelek mérése, feldolgozása, valamint a paraméterek küldése mellett biztonságérzetet is ad a paciens és hozzátartozói számára. A gondozottság érzete pszichésen is jelentősen javítja a páciens közérzetét, elősegítve a gyógyulást.  Az otthoni mérések életszerű eredményeket szolgáltatnak; pszichés hatások – például „fehér köpeny” effektus – nem, vagy kisebb mértékben befolyásolják a mért eredményeket.
Ambuláns kezelés esetén vagy rehabilitációs fázisban a kezelések közötti időtartam alatt is megbízható mérési eredmények állnak az orvos vagy a kijelölt megfigyelő rendelkezésére. A mérések személyre szabottan történnek.
Az otthoni méréseknek járulékos előnye, hogy kisebb a költségük, mint az ambuláns méréseknek (beutazás, klinikai asszisztencia stb.). Az otthon elvégzett mérések ráadásul nem egy-egy kiragadott pillanat állapotát tükrözik, hanem a mérések gyakorisága révén követhetők a paraméterek változásai; láthatók a trendek, a gyógyszerhatások, a mozgásból vagy éppen a pihenésből eredő változások.
A Silvergate-112 központi egység kétirányú kapcsolatrendszere lehetővé teszi, hogy a szakképzett felügyelő tanácsokkal, javaslatokkal lássa el a beteget a gondozási időszak alatt.
A mérések a felhasználó számára csak egy ergonomikus, könnyen kezelhető érzékelőrendszerrel képzelhetők el, tehát olyan eszközt kell biztosítani, amelyet bárki egyértelműen, megfelelően tud használni, és az érzékelők által szolgáltatott jel minősége a mérésekhez, feldolgozásokhoz elegendően jó minőségű.

A páciensadat-gyűjtő egységgel szemben támasztott követelmények:

• A páciens normális napi életvitele alatt kell pontos, megbízható mérést végeznie úgy, hogy a páciens mozgásképességét, komfortérzetét lényegesen nem befolyásolhatja.
• Az érzékelőknek és a bemeneteknek el kell viselniük a mozgásból, elektrosztatikus feltöltődésekből és mechanikai igénybevételből eredő behatásokat.
• A beépített jel-előfeldolgozó szoftvernek alkalmasnak kell lennie a beérkező nagyszámú artefakt kiszűrésére, valamint megbízható, feldolgozható jel előállítására.
• A mérés terjedjen ki EKG, légzés, bőrellenállás, hőmérséklet, oxigén-szaturáció, vérnyomás mérésére, valamint opcionálisan a páciens testhelyzetének és mozgásának detektálására.
• A mandzsettás vérnyomásmérés a pácienst zavaró eljárás, így törekedni kell a mérések számának minimalizálására, egyéb közvetett, például a pulzushullám terjedési ideje alapján indított nyomásméréssel.

Az érzékelő rendszer megtervezésének főbb szempontjai:

• Funkcionalitás: Az érzékelők stabilan, mozgásmentesen és pozícionálhatóan legyenek rögzítve.
• Flexibilitás: Az érzékelő rendszer különféle méretű páciensekre is alkalmazható legyen.
• Ergonómia: Az érzékelő rendszer a lehető legkevésbé zavarja annak viselőjét.
• Immunológia: Az érzékelő egyetlen darabja sem lehet allergén vagy irritáló anyagból.
• Esztétika: Az érzékelő rendszer kialakítása legyen a lehetőségekhez képest elfogadható vagy tetszetős, hogy viselőjét pszichésen ne befolyásolja.
• Technológia: Optimálisan kell a későbbi alkalmazott gyártási technológiákat megválasztani, a széria, gyárthatóság és a darabonkénti gyártási költség (szerszámozottság és egyéb technológiák) tekintetében.

Átjáró (gateway)

A felhasználót körülvevő érzékelő és beavatkozó rendszerek, valamint a felhasználó által működtetett berendezések közötti harmónia megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges az eszközök és kommunikációs csatornák integrálása,  valamint egységes programozói felületen történő megjelenítése. Minden felsőbb szintű szolgáltatás az egységes eszközfelület igénybevételével valósíthatja meg céljait. Az absztrakt felületnek az alacsony szintű, illetve az eszköz és kommunikációs technológiától függő részletek elrejtése mellett bizonyos szintű önleíró képességgel is rendelkeznie kell, amelynek segítségével a magasabb szintű szolgáltatások szisztematikusan felderíthetik és azonosíthatják a lakásban fellelhető, és a szolgáltatásnyújtás során igénybe vehető eszközök körét. Az integrált eszközfelület megvalósítása – a többi feladathoz hasonlóan – az OSGi integrációs platformon célszerű, ahol szolgáltatásait a szabványban rögzített mechanizmusokkal a többi modul igénybe veheti.
A fenti célt az IEEE 1451 szabványok (és szabványtervezetek) és az OSGi ötvözésével érjük el. Az IEEE 1451 – a hálózati működésre képes intelligens érzékelők, beavatkozók szabványa – megadja, hogy milyen architektúra szerint, hogyan kell intelligens érzékelőket, beavatkozókat készíteni úgy, hogy a hálózatfüggetlenség és részben az alkalmazásfüggetlenség biztosítható legyen; hogyan lehet szétválasztani a fizikai világgal közvetlen kapcsolatban álló érzékelő, mérő, beavatkozó részeket az általános feladatoktól, a hálózati kommunikációtól és az adott feladathoz tartozó funkcióktól. Az érzékelőket, beavatkozókat önleíró képességgel ruházza fel, továbbá a fizikai világot absztrakt objektumok formájában mutatja a hálózat felé.
Ebben a feladatban elkészítjük az átjáró keretrendszerét, és elkészítjük a mintarendszer működtetéséhez szükséges meghajtó programokat (Transducer Blocks), majd a többi feladat elemeit integráljuk az átjáró szoftverrendszerébe.

Adatelemző és kiértékelő alrendszer

A hatékony és a felhasználó mindennapi tevékenységeit valóban segítő rendszer megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a különböző eszközök integrációja, a felhasználói igények, szokások és tevékenységek feltérképezése, valamint ezek alapján az integrált eszközhalmaz vezérlése. Az intelligens környezet kialakításához a berendezések és kommunikációs kapcsolatok mellett információval kell rendelkezni a felhasználóról, valamint a felhasználó fizikai környezettel való kapcsolatáról.
Az adatelemző és kiértékelő rendszernek a következő elemekkel kell rendelkeznie:

• Felhasználói interakciók modellezése: az egyes eszközökön mely felhasználó, melyik időpontban, milyen paramétert módosított.
• Absztrakt célok modellezése: milyen rövid, közép és hosszú távú célok motiválják a felhasználót az adott műveletek elvégzésben.
• Felhasználói háttér modellezése: életkorból, egészségi állapotból, képzettségből stb. fakadó jellegzetes szokások, preferenciák.
• Helyszínek modellezése: a lakás különböző területeinek leírása, amelyekhez a felhasználó pillanatnyi helyzete vagy műveletei köthetők.
• A fenti elemek közötti kapcsolatok leírása.

Helymeghatározó algoritmusok és eljárások

A páciens lakáson belüli mozgásának érzékelésével, követésével sokféle proaktív beavatkozásra nyílik mód, ezért fontos részfeladat a helymeghatározó eljárások és a felhasználót nem zavaró érzékelők kifejlesztése, rendszerbe integrálása.
Az intelligens környezet (otthon, munkahely, létesítmény stb.) hálózatba kötött eszközei ismert és ismeretlen pozíciójú, statikus és helyváltoztatást végző csomópontok halmazaként is tekinthetők. Amennyiben a felhasználók (illetve az általuk használt eszközök, kezelőszervek) is viselnek nyomkövető címkéket (tag), úgy azok is ilyen aktív csomópontok; alapértelmezésben ezt az esetet feltételezzük. A helymeghatározó alrendszer feladata, hogy a felsőbb szintű igények függvényében önállóan méréseket kezdeményezzen, és meghatározott felbontású becslést szolgáltasson az egyes csomópontok távolságára (1 dimenzió), helyére (2 vagy 3 dimenziós koordináták), illetve mozgására vonatkozóan (sebesség, irány).
A helymeghatározó alrendszer létjogosultságát egyfelől az intelligens környezethez kapcsolódó alkalmazások információs igénye, másrészt az IEEE 802.15.4/ZigBee és a hasonló rendszerek által kínált képességek támasztják alá.

Fizetési (tarifálási) alapadat-szolgáltatás

A rendszernek képesnek kell lennie olyan alapadatokat szolgáltatni, amelyek alapján a különböző szolgáltatók (például alkalmazásszolgáltató) kiindulhatnak a fizetési kötelezettségek meghatározásánál. Ilyen adatok például: felhasználási idő, átvitt adatmennyiség. Látható, hogy a szolgáltatott adatok nagyban függnek a nyújtott szolgáltatás típusától (egészségügyi, kényelmi, multimédiás stb. szolgáltatás).

Szolgáltatástámogató alrendszer

Szükség van egy olyan modulra, amely folyamatosan figyeli és nyilvántartja a rendszerbe épített összes eszközt, szenzort, aktuátort, azok műszaki adatait, fenntartási kötelezettségeit, esetleges alkatrészcseréit. Ugyanakkor képesnek kell lennie riasztások generálására is, ha egy eszköz meghibásodott a rendszerben.
Legcélszerűbb egy internet alapú oldal, amit bármikor bárhonnan elérhetünk; ahol ellenőrizhetjük rendszerünk aktuális állapotát; visszanézhetjük az összes fenntartáshoz kapcsolódó korábbi műveletet, illetve a riasztásokat is.

A Silvergate-112 rendszer szereplői

• Célszemély: Az a személy, akinek felügyeletére a szolgáltatás irányul.
• Hozzátartozó: az a személy, aki érdemi segítséget tud nyújtani a célszemélynek, illetve aki vészhelyzet esetén riasztható, értesíthető
• Alapszolgáltató: alapszolgáltatásokat nyújt a Silvergate-112 rendszerben
• Alkalmazásszolgáltató: különböző szolgáltatásokat nyújt a Silvergate-112 rendszerben
• Adatértelmező és kiértékelő rendszer: kiértékeli a begyűjtött adatokat, és az eredmény alapján döntéseket hoz
• Környezet: lakás, kórház, idősek otthona stb.
• Szolgáltató: háziorvos, kórházi osztály, személyi edző, biztonsági cég
• A felügyelet eredményét felhasználó személy: háziorvos, rokon, rendőr (háziőrizetesnél)
• Diszpécser (a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek kapcsolattartói): ügyelet, akár éjjel-nappal
• Alaprendszer-üzemeltető: az alapszolgáltató rendszerének üzemeltetője
• Távközlési üzemeltetők: az igénybe vett távközlési szolgáltatások üzemeltetői

Használati esetek (alrendszerek)

A részletesebb összetevők meghatározását a használati esetek (alrendszerek) kidolgozása segítette. A kidolgozott használati esetek a következők:

• Fiziológiai jelek monitorozása alrendszer
• Szellemi frissesség alrendszer
• Másodlagos alkalmazások
• Szolgáltatói alrendszer
• Szolgáltatástámogató alrendszer
• Tevékenység elvégzésére emlékeztető alrendszer
• Tremor alrendszer

Funkcionális követelmények

A szenzorok, műszerek és programok jövőbeli fejlesztésének, illetve integrálásának alapjául a következő funkcionális követelmények szolgáltak:

• Komplex páciensmonitorozó rendszer
• Mozgáskoordinációt mérő műszer (Nine Hole Peg Tester)
• Remegésmérő (tremormérő)
• Személymérleg
• Konyhai mérleg
• Erőmérőcella
• Izomerőmérő
• Wii Remote (gyorsulást mérő eszköz)
• Z-Wave alapú eszközök
• Számítógéphez csatlakoztatható vérnyomás- és vércukorszintmérő
• Vészhívógomb
• Kontaktusos érzékelők
• Tévékészülék (mint univerzális Silvergate-kijelző)
• Figyelmeztető jelzést adó készülékek
• Villamos készülékek be- és kikapcsolása
• Villamos fogyasztás mérése
• Csapok, szelepek elzárása
• Árnyékolók mozgatása

Tervek

Az 1. munkaszakaszban a projekt folytatását előkészítő alábbi tervek és leírások készültek el:

• Rendszerkoncepció
• A rendszer architektúrája és főbb jellemzői
• Használati esetek
• A rendszerelemek áttekintése
• Követelményspecifikáció
• Funkcionális specifikáció

Háttértanulmányok

Az 1. munkaszakaszban a következő háttértanulmányok készültek el:

• Áttekintő összefoglaló az Ambient Assisted Living (AAL) témakörrel foglalkozó projektekről
• Az ambiens intelligencia árnyoldalai
• Helyzet meghatározására alkalmas eszközök
• eVITA eszközök, szolgáltatások iránti igények felmérése
• Időskorúakkal való kapcsolattartás a gyakorlatban
• Mozgáskorlátozottak napi életviteli problémái és az IKT-megoldások lehetőségei – mire lenne szükség?
• Az optikai megfigyelés lehetőségei a Silvergate-112 projektben
• Személyazonosításra alkalmas eszközök otthoni életvitelt segítő / felügyeleti rendszerekben